Piliscsév Eszprantó-forrásáról

N: 47°41'20" -- E: 18°50'22" -- L.S.

A Pincefalutól észak-keletre sétálva, közvetlenül a Csévi-barlang alatt húzódó völgyben található falunk egyik igen értékes nevezetessége: az Eszperantó forrás. Hasonló elnevezéssel két bükki helység, Nagybakó (1977-től) és a Hámori-tó fölött egy kis forrás rendelkezik. Mind később kapta nevét, mint a községünké.

A csévinek a múlt század végi Pesti Frigyes földrajzinév-gyűjtő szerint eredetileg "Elletíšká studenka" volt a neve, de a 20-as évek végén a környék bányászaiból alakult illegális kommunisták kirándulás ürügyén szemináriumi helyüknek ezt a forrást választották. Fedőfogalkozásuknak az akkori divatos eszperantó nyelv tanulását választották. Lassacskán ez a név ragadt meg falunk köztudatában.

Mindig is kellemes kirándulóhelynek számított ez a szép fekvésű völgy elapadhatatlan vizével, állatitatóival, hóvirág-lepte sziklás lankáival.Mi, hajdanvolt gyerekek szinte hetente jártuk e vadregényes tájat. A családok is gyakran megfordultak errefelé, hiszen gyakran akadtak bőven termő gombás erdei tisztásokra is.

Egy közösségi értéke, "kincse" akkor válik élményszerűvé, ha a kollektív emlékezetre, tapasztalatokra épül úgy, hogy a felnövekvő generációk az idősektől megismerik azokat a múltbeli eseményeket, amelyek valamikor emlékezetessé tették ifjúságuk életterét.

A hatvanas években Piliscsév egyik legkedveltebb kirándulóhelye volt az Eszperantó-forrás, amely a nyolcvanas évekre teljesen lepusztult.

Hajdani népszerűségét bizonyítja, hogy Kukola Mihály, falunk hentese minden hétvégén lacikonyhát működtetett a forrással szembeni kis, erre a célra kiépített magaslaton. Esőházak, gondosan lekaszált fű, parkosított területek várták mindazokat, akiknek nem volt pincéje, de szívesen töltötték el családjukkal együtt szabadidejüket a Pincesor környékén víkendezve.

Az Eszperantó forrás népszerűségét bizonyítja az is, hogy a Budapesten konferenciájukat tartó magyarországi eszperantisták 1966-ban – júniusban emblémát és emléktáblát avattak a szövetség nevében Piliscséven.

Sajnos, mára a tíz évvel ezelőtti tarvágásnak, a jóval korábbi Dorog-előtti alagcsövezésnek, a vandáloknak köszönhetően mindez elenyészett. A negyven évvel ezelőtti eseményre csak a nagy nemzedék tagjai és a legidősebbek képesek visszaemlékezni.

A 2006. év utolsó negyede talán az Eszperantó forrás rehabilitációja jegyében fog eltelni. A Kulturális Eszperantó Szövetség, KEA a közeljövőben meg fogja látogatni ismét a forrást és a környékét (a 90-es években magam kísértem el a szombathelyi eszperantistákat egy terepszemlére, de akkor igen költségesnek bizonyult a forrás újólagos feltárása). Falunk elöljáróinak célja ennek kapcsán kettős: egy lehetőségre asszociálni a leendő falusi turizmus kapcsán; újabb lendületet adni a helyi eszperantó mozgalom beindulásának, fellendítésének, hiszen még a hatvanas évekből megvannak a községi könyvtárban az eszperantista nyelvkönyvek, él és újra fellendülőben van a magyarországi eszperantista mozgalom. Fényes bizonyíték erre, hogy községünk egyik diplomása eszperantó nyelvből tette le nyelvvizsgáját

Kedves Piliscséviek! Támogassuk az eszperantistáink kezdeményezését, fedezzük fel újra Eszperantó-forrásunkat és környékét, mert országosan új arculatát mutathatná meg községünk hazánk kulturális és turisztikai palettáján.

Bendur István
bendur@vnet.hu

A Pilis Magyarország egyik legfestőibb vidéke. Piliscsév Budapesttől mindössze 35 km nyugatra található. A falutól kellemes gyalogút vezet a völgyben mezőn keresztül, pincesor mentén és egy nem túl megerőltető hegyi-erdei kaptatón keresztül az Eszperantó-forráshoz.

A forrás környékét az első világháború után munkás eszperantisták építették ki, és jelölték meg emléktáblával. A HESL, a Magyarországi Munkás Eszperantista Egyesület kedvelt kiránduló- és találkozóhelyévé vált. Így a forrást Eszperantó-forrásnak kezdték nevezni. Az 1960-as években a falu lakói számára is kedvelt kirándulóhellyé vált. 1966-ban a budapesti eszperantó világkongresszus résztvevői emblémát és emléktáblát avattak a forrással szemközti emlékfalon.

A bányászati alagcsövezés, tarvágások és vandál kezek nyomán a forrás és környéke leromlott, elhanyagolódott. A Tata és Környéke Eszperantó Egyesület tagjai Trnka József lelkes vezetésével és a falu önkormányzatának támogatásával 2010-ben felújították. A forrás fölé nyomókút került, vele szemben emléktábla, a forrást mutató jelzőtáblák, asztalok és padok, tűzrakó helyek szalonnasütéshez, esőbeálló, lépcsők a hegyoldalban és különböző jelzett turistautak.

ZEO-HU eszperantó emlékhely

A piliscsévi Eszperantó Forrás felkeresése 1 pontot ér a ZEO-HU eszperantó emlékhelyek diplomához. A diploma leírása és a résztvételi feltételek a http://www.eszperanto.hu/zeo-hu/ címen olvashatóak, itt található bővebb információ is a forrásról, és egy 1966-os fekete-fehér celluloid MOKÉP kisfilm is a forrás történetéről! - Érdemes megnézni!

La filmo Esperanto-fonto, kiun UEA prezentas ĉi tie, temas ne nur pri malnova ZEO en la hungara ĉefurbo. Ĝia dua parto montras historie valorajn scenojn el la 51-a UK en Budapeŝto en 1966, i.a. fragmenton el la inaŭgura festparolado de Ivo Lapenna. Okaze de la proksimiĝanta 100-a datreveno de la naskiĝo de Lapenna estas konvena momento ne nur aŭdi sed ankaŭ spekti la grandan oratoron.

Jen mallonga skizo pri la historio de la Esperanto-fonto:

1928-08-12: En la pitoreska valo Basinavölgy. Norda latitudo 47° 41,3431’, orienta longitudo 18° 50,3927’. Alto: 285 m. En la jaro 1928 naturamikoj de la urbo Újpest aĉetis tiun grundon, sur kiu troviĝis sennoma fonto. Kune kun la Újpest-urba grupo de Hungaria Esperantista Societo Laborista – la membraro de tiuj du organizaĵoj grandparte koincidis – ili konstruis ŝtonan ĉrkaŭmasonaĵon kaj apud ĝi tegmenton sur kvar kolonoj. Ili plenumis laboron de 2000 horoj kaj nomis la fonton Esperanto. La inaŭguron partoprenis 300 naturamikoj de la urbo Újpest kaj 200 loĝantoj de la vilaĝo Piliscsév, inter ili la notario mem, kiu permesis realigi la planon. – Meze de septembro la notario tamen sendis leteron al la naturamikoj, en kiu li alvokis ilin malkonstrui la tegmenton kaj malpermesis uzi la „malpatriotan” kaj „kontraŭnacian” nomon, ĉar „ĝi vekis malsimpation de la patriotisma loĝantaro de la vilaĝo”. Post multaj jaroj la fonto tamen rericevis sian nomon. Somere de 1957 naturamikoj el la kvartalo Újpest kaj kelkaj esperantistoj rekonstruis ĝin kaj ĉirkaŭis la fonton kun nova nomtabulo.

1957-08-25: En refoja inaŭguro festparolis Lajos Márton, ĝenerala sekretario de HEK. Tiam ankoraŭ oni povis trinki el la fonto. En la jaro 1966, okaze de la Universala Kongreso de Esperanto en Budapeŝto la fonto-ĉirkaŭmasonaĵon oni rekonstruis kaj MOKÉP produktis 20 minutan nigra-blankan celuloidan filmon pri ĝia inaŭguro 1966-08-07. Ĝis la komenco de la 2000-aj jaroj la fonto sekiĝis pro la malaltiĝo de la karstakvo-nivelo, pri kio kulpis la troa ekspluatado de la medio dum la brunkarbo-minado. Tamen ĝi restis frekventata, ŝatata ripozloko, kiun oni ekipis per benko kaj rubujo. Ekde 2006 denove okazas ekskursoj de esperantistoj al la fonto kaj ĝia ĉirkaŭaĵo.

http://www.ipernity.com/blog/uea/186354

orig: 352 px - 288 px

http://www.ipernity.com/doc/uea/6047708