2007. április 14.
Kilencven éve, 1917. április 14-én halt meg Ludwik Lazar Zamenhof lengyel szemorvos, a legelterjedtebb mesterséges nyelv, az eszperantó létrehozója.
1859. december 15-én született az akkor Oroszországhoz tartozó Bialystokban. Zsidó családból származott, amely otthon egyaránt használta az orosz, a jiddis és a lengyel nyelvet, apja idegen nyelveket tanított és tankönyveket írt. A városban öt nemzetiség - lengyel, zsidó, orosz, német és fehérorosz - élt állandó nacionalista, antiszemita forrongás közepette. Zamenhof úgy vélte, mindez a meg nem értésből, az pedig a közös nyelv hiányából fakad. Ekkor született meg fejében a mesterséges nyelv gondolata, amely a különböző nemzetiségű és vallású emberek között szolgálna semleges közvetítő eszközként.
Zamenhof az orvosi egyetemet Varsóban és Moszkvában végezte, ezután főként a lengyel fovárosban praktizált a szegény zsidók között. Idővel a lengyel, a jiddis és az orosz nyelv mellett elsajátította a németet, a franciát, a latint, a görögöt, a hébert és az angolt, érdeklődött az olasz, a spanyol és a litván iránt is.
Gimnazistaként alkotta első műnyelvét, amely azonban számos elődjéhez hasonlóan a bonyolult nyelvtan miatt életképtelennek bizonyult. Zamenhof idővel arra a (helytálló) következtetésre jutott, hogy a nemzetközi nyelvnek egyszerű nyelvtan kell, a szavak új jelentéseit inkább toldalékok révén kell létrehozni. Egy ideig foglalkozott a gondolattal, hogy matematikai alapon konstruál nyelvet, aztán ugyanezt egy halott nyelv alapján képzelte el, majd a milliók által beszélt jiddist akarta egyetemessé tenni, de elvetette ötleteit, mert úgy vélte: az új nyelvnek mindentől és mindenkitől semlegesnek kell lennie. 1878-ra készen állt tervezete, amely azonban támogatók híján csak 1887-ben jelent meg.
A Lingvo internacia. Antaŭparolo kaj plena lernolibro (Nemzetközi nyelv. Előszó és teljes tankönyv) végül leendő apósa pénzén látott napvilágot Varsóban, orosz nyelven. A szerző a Doktoro Esperanto (Reménykedő Doktor) álnév mögé rejtőzött - innen ered a nyelv eszperantó elnevezése. A siker azonnali és elsöprő volt - külföldön, a gyanakvó cári kormányzat ugyanis a nyelvet és követoit gyakorlatilag száműzetésbe kényszerítette. Az eszperantó gyorsan terjedt, először szláv nyelvterületen, majd Európában és később Amerikában is, számtalan emberbarát, tudós, nyelvész csatlakozott a mozgalomhoz. 1889-ben megjelent az első eszperantó újság, 1903-ban megalakult az Eszperantó Világszövetség, amelynek jelenleg 113 ország a tagja. (Az eszperantó "javított", de jóval kevésbé népszerű és elterjedt változata az "ido".)
Zamenhof a mozgalom formális vezetését elutasította, ahhoz viszont ragaszkodott, hogy a későbbiekben is tiszteletben tartsák azokat az elveket, amelyeket 1905-ben fektetett le Fundamento de Esperanto (Az eszperantó alapjai) című művében. Az eszperantót világszerte több százezren beszélik, a nyelvre a világirodalom szinte minden jelentős művét lefordították a Hamlettől Goethéig, az Andersen-meséktől a Bibliáig (utóbbit maga Zamenhof), sot vadonatúj művek is születtek rajta.
Az eszperantó sikerét egyszerűségének és rugalmasságának köszönheti. Ábécéje 28, csakis egy hangot jelölő betűből áll, írása fonetikus, a szóhangsúly mindig az utolsó előtti szótagra esik, a névelőnek egy alakja van. Szókincsének nagy része sok nyelvben azonos tövekből ered, illetve ésszerűen korlátozott számban új szavakat tartalmaz. Igen sok a szigorú logika alapján képzett összetett szó, így használva ki a korlátozott szókészletet. A toldalékok és prefixumok (a szó elejéhez fűzött jelentésmódosító szócska) használata szintén szigorúan szabályozott: az eredmény egy könnyen megtanulható és használható nyelv.
Zamenhof - noha magát az eszperantót mindenféle ideológiai befolyástól mentesnek szánta - azért álnéven közzétett egy vallási-filozófiai tárgyú röpiratot, amelyben az általa homaranismo-nak (emberszeretet) nevezett, az egyetemes testvériség eszméjébol táplálkozó tant népszerűsítette. 1910-ben jelölték a Nobel-békedíjra, amit végül nem kapott meg.
Az eszperantó nyelv atyja 1917. április 14-én halt meg Varsóban, az ottani zsidó temetőben nyugszik. Ma világszerte ezernél több helység, utca, sőt egy kiségitest is viseli Zamenhof nevét.
Forrás:
- STOP/MTI, http://www.stop.hu/articles/article.php?id=120249
- Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank, http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=17193
| Visszalépés az előző oldalra! |